Az álom

Május 20-án volt 25 éve, - azaz 1999-ben - hogy belevágtunk addigi életünk legnagyobb kalandjába: körbe akartuk autózni a Földet.

Május 20-án volt 25 éve, - azaz 1999-ben - hogy belevágtunk addigi életünk legnagyobb kalandjába: körbe akartuk autózni a Földet. Azt mondani sem kell, hogy első hallásra csak nagyon kevesen vettek bennünket komolyan, saját édesapám megkérdőjelezte épelméjűségemet.

Szponzorokat sem találtunk, mivel az ötlet annyira vad volt. Most már elmondhatjuk, hogy 418 nap alatt sikerült ez a kaland. Az út közben naplót írtunk, amit most szeretnénk megosztani veletek. Ha szerettek utazni, új dolgokat kipróbálni, egy kicsit megfeszülni, céljaitokat elérni, akkor hadd adjunk hozzá egy kis muníciót.

A naplónk 25 éve készült, azon nem változtattunk semmit. Ám a világ 25 év sokat változott, így minden naplórészlet alá írtunk egy „Ha ma indulnánk” részt, amiben leírjuk, hogy mi változott a világ azon részén. És óriásit változott: a „social media” fogalma ismeretlen volt, ahogy az okos telefoné is. Nem volt insta és azonnali élménymegosztás, és sok helyen még térerő és internet sem. A mai világban ez elképzelhetetlennek tűnő „hiányosság”, ám nélkülük is van élet! A naplónk megjelent könyv formájában is, több ezer darab fogyott belőle. Ha szeretnéd olvasni nyomtatott formában is ide kattintva meg tudod rendelni.

Sokan kérdezték, hogy „Mennyibe került?”. Ez nem pénz kérdése. Közgazdászként nem volt komoly kihívás egy költségvetést készíteni: szállás, ellátás, tankolás, az autó hajóztatása, repülőjegy (ugyanis konténerhajó nem vesz fel utasokat), belépők, kenőpénz (igen ilyennel is kalkulálni kell). Minden egyes költésünket írtuk egy Excel táblázatba, így naprakészek voltunk a Terv/Tény számokkal.

Ma nap mint nap több olyan autó áll meg a Katica Tanya Élményközpont parkolójában, amely többe került, mint a mi egész utazásunk. A pénzről legyen elég annyi, hogy akkori árfolyamon 10 USA dollár jutott naponta szállásra és ellátásra együtt. Ez mai árfolyamon, Ft-ra átszámolva 3800 Ft. Akármilyen hihetetlen, sikerült ezt a számot tartani, igaz sok baráti segítséggel, akikről szó fog esni, ahogy haladunk. Az első csokit a 100. nap körül vettük és az első étterembe akkor mentünk, amikor a Grand Canyonból felfelé jövet szó szerint szarrá áztunk miután farkasszemet néztünk egy csörgőkígyóval.

Az út 418 napig tartott ám az út szervezése is majdnem annyi ideig. 19 vízum – ezekből csak 4 volt meg az induláskor, mert a többi 15 lejárt volna mire odaérünk, 12 oltás – ma csak 8 kellene – és több tucatnyi email és ma már ismeretlen fax üzenet előzte meg az 1999. május 20-i indulásunkat.

A naplónkat 25 év távlatából tesszük közkinccsé, az utolsó rész 2025. július 25-én fog megjelenni, amikor is ismét köszönetet mondunk annak a több tucat barátnak, ismerősnek, barátunk ismerősének, akik egy szállással, egy ebéddel vagy vacsorával, szervezéssel vagy orvosi tanáccsal segítette a sikeres utunkat.

Találtok egy interaktív térképet is az oldalunkon, hogy jól átlátható legyen az utunk. És megosztunk jó pár számadatot is az utazásunkról!

Kezdődőjön hát a kaland a könyvünk előszavával:

Előszó

Az egész János ötlete volt. Ám Esztert sem kellett sokáig győzködni. Ez egy álom maradt csupán, mígnem elhatároztuk, hogy belevágunk. A szüleink váltig bíztak abban, hogy meggondoljuk magunkat. A barátaink rázták a fejüket. A két jó nevű cég azt kérte, hogy gondoljuk át még egyszer, amikor 15 hónap fizetés nélküli szabadságot kértünk. Ez 1999 januárjában történt. „Mindketten megkaptuk az eltávozást”, ám a hatalmas kaland szervezése akkor már egy éve zajlott.

Meg kellett ismerkednünk a vízumbeszerzés szépségeivel: 19 vízumra volt szükségünk, amiből csak 4 volt meg előre; az egészségügyi óvintézkedésekkel: 12 oltást kaptunk; az autó támasztotta problémákkal: 30 határ átlépése egy magyar rendszámú autóval; a biztonság hiányával és még annyi mindennel! Emellett kapcsolatba kellett lépni ismerős, és akkor még ismeretlen barátainkkal a világ minden részén: itt az idő, megyünk!

Teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy az utunk inkább volt szervezési, mint pénzkérdés. Egy utazás, ami 400 napot ölel át, 4 kontinens 40 országába visz el, és reményeink szerint annyi tapasztalatot ad, amelyről büszkén mesélhetünk majd unokáinknak.
Az alábbi képeken mi vagyunk, az első fotó 1999-ben készült az indulás előtt, a második 2024. május 20-án, az indulásunk 25 éves évfordulóján.

Felszereltük az autót úgy, ahogy mi gondoltuk, és tettünk egy főpróba utat Szíriába. Azt követően még 2 hónapunk maradt az utolsó módosításokra. És eljött 1999. május 20-a. Elhagytuk kicsiny, ám annál inkább szeretett országunkat, és a Nagy Kaland kezdetét vette. Azzal teljesen tisztában voltunk, hogy nem egy kéjutazásban lesz részünk. A kocsink tetején lévő sátorban kell aludnunk, étterembe többnyire csak meghívásra megyünk, és valószínűleg nem lesz minden este meleg zuhany sem. A pénzünk el fog fogyni Kínában és csak magunkra számíthatunk, ha baj van. Ez egy fajta áldozat. De amit érte kapunk…

Izland volt az első ország, amit a természeti csodákkal azonosítunk. Az USA és Kanada következett: 3 változatos hónap, s még több természeti szépség. Közép-Amerikában megtapasztalhattuk, hogy mit jelent a személyes biztonság hiánya. Dél-Amerika változatos világa mutatott nekünk krokodilt és pingvint, esőerdőt, sivatagot és gleccsert. Chilében búcsút kellett vennünk az autónktól. Repültünk Húsvét-szigetre szilveszterezni. A hatalmas kőfejek lenyűgöztek bennünket. A 2000. év probléma senkit sem aggasztott. A szigeten mindössze 5 számítógép akadt.

Új-Zélandon megvan szinte minden, amit a természet produkálni képes. Mellesleg él ott több millió birka is. Ausztráliában visszakaptuk az autónkat és vele a lehetőséget, hogy igazán felfedezzük a kontinenst. Az Outback egyszerre volt nagyon távoli és káprázatos. Kína egy nehéz ország minden tekintetben, ezért kellett oda az autónk nélkül utazni. Egy rövid maláj, thai és kambodzsai látogatás után repültünk Hong Kongba, a se nem angol, se nem kínai városállamba. Kambodzsa tette fel a koronát az egész utazásunkra. Angkor romjai mindkettőnket lenyűgöztek.

Érdekes dolgot állapítottunk meg immár sokadszor: minél szegényebb egy ország, annál kedvesebbek, barátságosabbak az ott élő emberek.

Tibet nagy megkönnyebbülést jelentett Kína szürke igénytelensége után. A Barátság-főút megmutatta nekünk a világ tetejét, a Mt. Everestet. Nepál ugyancsak hamar felkerült a kedvenc országok listájára. India egyszerre volt sokkoló és gyönyörű. Muscatban, Ománban kaptuk vissza az autónkat ismét. Hazáig akartunk vezetni, ám a szaúdi hatóságoknak más volt a véleményük. Korábbi ígéretük ellenére nem kaptunk országukba vízumot. Még egyszer, utoljára hajóra tettük az autónkat. Jordánián és Szírián keresztül ismét európai talajra léptünk, és megállás nélkül gurultunk hazáig.

Úti naplónkat tartod a kezedben, kedves Olvasó. Az élményeket megéltük, mobil számítógépünk segítségével időben megörökítettük őket, mielőtt újak foglalták volna el helyüket a fejünkben. Csattogtattuk hozzá a fényképezőinket szorgalmasan. A modern technika segítségével most pedig meg is tudjuk osztani Veled. Egy világutazásra invitálunk úgy, hogy közben fel sem kell kelni a karosszékből.

Egy világtérkép azért jól jöhet.

Ezt a könyvet magunk alkottuk, tördeltük, szerkesztettük és nyomtattattuk. A munkánk során három cél vezérelt bennünket:

szeretnénk kinyitni a világot Előtted is,
szeretnénk elültetni az „utazó bogarat” a Te füledben is, és
igyekszünk minél több hozzánk hasonló kalandvágyó embernek bebizonyítani, hogy igenis lehetséges, csak bele kell vágni!

Mit is mondhatunk ez után a nem mindennapi kaland után? Egy dolgot csupán. Azt, hogy nekünk megérte. De még mennyire, hogy megérte. 418 nap, 40 ország, számos különböző kultúra és vallás, 110 ezer km, 6 ezer fotó és új barátok hada.

A világ pedig közben összement, olyan lett, mint egy nagy falu. A Tiéd is, hogy felfedezd…

A következő blogbejegyzés 2024. május 22-én délután jelenik majd meg.

Vissza a blog oldalra

Legutóbbi bejegyzések

Minden bejegyzés