255–267. nap, Windradeen farm

2 hétig Eszterre és rám hárult a farm teljes irányítása

A farm 180 hektár területű (egy hektár 100x100 méter), ausztrál tekintetben kicsi. Errefelé a talaj köves és dimbes-dombos. Leginkább legeltetésből élnek a farmerek. Birkák és marhák ezrei élnek itt. Meg azt mondják, kenguruk is, de azokhoz még nem volt szerencsénk. Rick, Thérése férje 24 évvel idősebb feleségénél, ám korát meghazudtoló ügyességgel mozgott, tett-vett. Ricktől megtudtuk, hogy 150 marhájuk legelészik a farmon, továbbá két kutya és egy macska alkotják a farm hivatalos élővilágát. Nem hivatalosan több tucat madárfaj és kenguruk. Megtudtuk azt is, hogy Eszterre gyomlálás, rám pedig irtás és favágás vár majd. Az ausztrál farmerek nem kapnak semmiféle állami támogatást. Aki – hozzám hasonlóan – falun nőtt fel, illetve van fogalma a mezőgazdaságról, az tudja, hogy az egész egy nagy lutri. Egy aszályos évszak, vagy egy járvány beteheti a kaput több évre is. Nyugat-Európában, illetve már kis hazánkban is számos módon támogatják a farmergazdaságokat.

A Windradeen farm a Snowy Mountains – Havas Hegyek – közelében található. Ausztráliában ez az egyetlen hely, ahol telente síelni lehet. Mivel a farmergazdálkodás nem biztosít mindig elegendő bevételt, Thérése-ék fizetővendéglátással is foglalkoznak. Két önálló kis ház áll a vendégek rendelkezésére, amikben akár 12 természetbarát is lakhat egy időben. Thérése-nek és Ricknek egy közös gyermeke van – Alex -, aki Canberrában dolgozik. Rick első felesége korán meghalt, 4 gyermeket hagyva a szorgalmas apára. Rick építészmérnökként dolgozott felesége haláláig, aztán vásárolta a farmot és vette feleségül Thérése-t, aki szintén egy farmer leányaként nőtt fel.

Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, ami eltüntette a korkülönbséget. Vacsora közben beszámoltunk a farmer házaspárnak kalandjainkról. Thérése elmondta, hogy nemrég alakult egy ausztrál nonprofit szervezet, amely dolgozni vágyó fiataloknak biztosít munkát – ellátásért és szállásért – különböző farmokon. E program keretében érkezett hozzájuk is 2 holland fiú 3 napra a farmra segíteni, aztán csak 3 hét után álltak tovább.

Hétfőn reggel Eszter nekilátott a virágoskert gyomlálásának, jómagam pedig Rickkel permetezni indultam. A vadrózsa és a különböző szederindák rendkívül hamar benövik a legelőt. Mivel mindketten tüskés növények, egyikük sem tartozik a marhák kedvenc eledelei közé. Irtani kell őket. Ha kivágják, pár hét múlva megjelenik az utóhajtás. Ezért bepermetezik a levelüket egy olyan anyaggal, ami elzárja a leveleik pórusait, így azok elszáradnak. A vegyszer okos, mert a fűre és egyéb növényekre teljesen ártalmatlan. Az elszáradt növényeket aztán télen elégetik. (Mikor megvettük pomázi telkünket, azt szinte áthatolhatatlan dzsungel fedte, a vadrózsának komoly szerep jutott ebben. Egy motorfűrész, két fejsze és egy barátom segítsége azonban két hét alatt csodát művelt, kitisztítottuk a telket. Bár hetente nyírtam a füvet, az a fránya vadrózsa még 3 év távlatából is megjelenik néha.)

Aház előtt van egy cseresznyeszerű fa – ilyen nálunk nincs. Számos piros-kék-zöld papagáj – rosella, ahogy itt hívják – repült rá lakmározni, iszonyú felfordulást és zajt csapva. Ám a tollazatuk lenyűgözött mindkettőnket. Vacsorára Rick speciális ausztrál vacsorát készített szabadtéri tűzhelyükön – barbeque a rendes neve, vagy ahogy errefelé becézik: barbie. Nem összekeverendő a rózsaszín divatbabával. Még érkezésünkkor megtudtuk, hogy Rick és Thérése kedden bemennek Canberrába orvosi felülvizsgálatra. Ez nekünk pont kapóra jött, ugyanis ezzel mi is megkezdhettük vízumbeszerző körutunkat.

Kedden reggel az előző este betoppanó Alex szállítmányozott be minket a fővárosba. 9-kor szálltunk ki a malajziai követség előtt. Itt megbizonyosodtunk arról, hogy még mindig nem kell vízum. Indulhattunk a kínai követségre. Canberrában külön diplomatanegyed létezik a követségek számára a parlament és a különböző minisztériumok társaságában. Követség követséget ér. A kínai követség hatalmas, stílusosan kialakított épületekből állt. Bejutva megtudtuk, hogy péntekre lehet vízumunk.

Két útlevél tehát a kínai követségen maradt. A másik kettővel átballagtunk az indiai követségre. Itt már egy hetet jelöltek meg az ügyintézés idejének és érdekes módon ötször annyiba került, mint ahogy azt az indiai konzulátus velünk Sydney-ben közölte. A következő követség a Kambodzsai Királyság követsége volt, ám oda már csak negyed egykor értünk és addigra az bezárt. Csak a kondíciókat szerettük volna megtudni, ugyanis útleveleink addigra amúgy is elfogytak már.

Rickékkel az Ausztrál Pénzverdénél beszéltünk meg randevút délután 2-re, így maradt még némi időnk a követségi körutat követően. Mint említettem, Canberra egész tágas város. A polgári negyed és a kereskedelmi központ is több km-re feküdt a kormányzati negyedtől. A kormányzati negyedben általában nem szoktak gyalogosan közlekedni, így buszmegállóból sem sok akad. Ismét megemlékeztünk autónkról és azt kívántuk, bárcsak itt lenne már. Kettő után egy kicsivel szálltunk le a pénzverde épülete előtt a buszról és indultunk Rick és Thérése felkutatására. Ők bevették magukat a pénzverde múzeumába, csak ott leltünk rájuk. Bár csak átfutottunk a múzeumon, azt azért megtudtuk, hogy 1966-ig Ausztráliában is penny, shilling és font voltak forgalomban. Azóta van csak cent és dollár. A váltás tűnt a legfurcsábbnak: 1 font = 20 shilling, 1 shilling = 12 penny. Ezt váltotta fel az 1 dollár = 100 cent. Az áttérés részleteibe nem mentünk bele, bár érdekes lehetett.

Adaminaby – elég furfangos nevű – a farmhoz legközelebb fekvő városka. Két magyar származású család is él ott. Az egyik komával összehozott Rick. A nyelven kívül azonban semmi közöset nem sikerült felfedeznünk egymásban. Ő hajtogatta a magáét, hogy milyen rossz volt – és ebből következően rossz ma is – Magyarországon élni. Nekem eltért erről a véleményem.

Szerdán ismét permetezéssel kezdtük a napot és azzal is folytattuk. Délután aztán előkerült a motorfűrész – kedvenc szerszámom. A legelőre kidőlt fák és ágak között kellett rendet csapni. Telente itt is mínuszba lendül a hőmérő, így fával fűtenek. Este Thérése igazi ausztrál specialitást készített. Nem kellett altatódal, hogy elaludjunk.Közeledett a péntek, amikor Rick és Thérése elrepülnek Új-Zélandra meglátogatni Rick egyik leányát. Felajánlották, hogy maradjunk nyugodtan ott a farmon. A bizalom elképesztő mértékére már korábban is felfigyeltünk. A farmon rengeteg érték volt és soha semmit sem zártak be. Az autókban folyamatosan benne vannak a kulcsok „hogy ne kelljen keresni”, ahogy Rick mondta. 3 nap elég volt nekik ahhoz, hogy rólunk szerzett benyomásaik alapján ránk bízzák a farmot. Sok dolgunk nem volt, ám a bizalom mégis lekötelezett.

Csütörtökön favágás és hasogatás volt a program. A déli meleget nehezen viseltem. Az izzadságra rászálló fűrészpor hamar sötétre festett. Minden évben csak annyi fát vágtak össze, amennyire szükség volt. Ám a földön több fa is hevert, némelyik teljesen az enyészeté lett már. Este magyar vacsorával lepte meg Eszter vendéglátóinkat. A rakott krumplinak ismét nagy sikere volt. Rick és Thérése részletesen ismertették teendőinket – kutya, macska kaja, virágöntözés, néha ránézni a marháknak, elmenni a postáért, nem dolgozni túl keményen. Megadták a szükséges telefonszámokat és úgy tűnt, nyugodtan hagyták ránk a farmot. Így történt, hogy 150 marha és egy komplett gazdaság tulajdonosai lettünk, még ha csak két hétre is.

A házaspár repülője Sydney-ből szállt fel. Pénteken reggel Canberra felé vezetett útjuk Sydney felé, így engem elvittek. A kínai követségen ismét egy újabb vízummal gyarapodott útlevelünk. Az indiai még nem készült el. A kambodzsai követséget is sikerült még nyitva érnem, így magamhoz vettem a vízumkérő lapokat. Ez a vízum 3 nap alatt készül el. Felhívtam a hajóstársaság képviselőjét is és rossz híreket kaptam. Az autónk „lekéste a csatlakozást” Szingapúrban és hétfő helyett csak pénteken teszik le azt Sydney-ben. Aztán jöhet a vámolás, fertőtlenítés. Ha nagyon kegyes lesz hozzánk a sors, csak akkor lesz autónk azon a pénteken. Különben csak az azt követő hétfőn.

Betértem egy Flight Centernek hívott „repülőjegy boltba” is. Szingapúrba olcsón csak az Egypt Air jár, ám annak nemrég leesett egy gépe. Annak a valószínűsége, hogy egyazon légitársaság 2 gépe pottyanjon le egymás után, rendkívül alacsony. Ám mi mégsem kívántuk velük repülni. Egy másik lehetőség Kuala Lumpur, Malajzia fővárosa, ami csupán 350 km-re van Szingapúrtól, az Egyenlítőtől egy cseppet északra. Thérése édesanyja aznap Coomában járt és felajánlotta, hogy hazavisz. Már csak a Canberra-Cooma távot kellett megtennem, amire a busz tűnt a legalkalmasabbnak. Fél hétre értem haza. Eszter ragyogó rendet varázsolt az egyik előkertben.

Szombaton végül megbizonyosodhattam arról, hogy tényleg vannak kenguruk Ausztráliában. Éppen a kisteherautóval haladtam a favágás helyszínére, amikor alig 200 méterre tőlem 4 kenguru szökellt. Hatalmasakat ugrottak. Ők is a természet elképesztő művei.

Ricknek van egy ATV-je. Az ATV rövidítés „all terrain vehicle”-t fedi, azaz „jármű minden talajra”. Ez egy kismotorhoz hasonlító, négy tömzsi kerekű, egy méter magas járgány. Általában egy motorszerű nyereg van rajta és általában kétszemélyes. Készül két-, illetve négykerék-hajtású verzióban is. Kormánya a motoréhoz hasonló. Kuplung nélküli sebváltója van és nagyon könnyű vezetni. Látván sóvár tekintetünket, egyik nap Rick elmagyarázta a működés alapelveit aztán átadta a kormányt. Először Eszter próbált szerencsét aztán én. A sebváltás és a gáz adagolása miatt a járgány közlekedése néha kengurura emlékeztetett, de aztán hamar belejöttünk. Ha a két kutya nem ugrott le a hátsó kis peremről, akkor jól ment a vezetés. Ha leugrottak, az azt jelentette, hogy valamit nem jól teszünk. Nem tudom mennyibe kerül egy ilyen járgány – különösen 4 kerék hajtással – Magyarországon, de ha egy mód lesz rá, beszerzek egyet. Rick ezzel jár ki a legelőre. Tökéletesen helyettesíti a lovat vagy a klasszikus motort.

A hétvége csendesen telt, kivéve, amikor a motorfűrész berregett. A kereskedelmi TV-k elképesztő mennyiségű reklámot közvetítenek. 5-10 percenként megszakítják a filmet és nyomják az agymosó, süket dumát. Ezért tart egy film 3 óráig. A naplementék minden este más színűre festették az ég alját. A százféle madár százféle zenét produkált, a papagájok színes tolla továbbra is lenyűgözött mindkettőnket. Teljesen más itt az élet tempója, mint egy városban. Nem sürget és nem hajt senki. Magadnak dolgozol.

Hétfőn ismét Canberrába igyekeztem. Ezúttal a kambodzsai vízumokért. A farmról Eszter kivitt a főútra. Reggel 7 körül hagyott ott. Először a rossz oldalra álltam ki stoppolni, aztán hamar kapcsoltam és átmentem az út túloldalára. Cooma és Adaminaby között nincs szervezett tömegközlekedés. Miért is volna? Szerencsém volt, ugyanis a helyi boltos Coomába igyekezett áruért. Útközben megálltunk egy helyen és egy útmenti postaládába betettünk egy zacskó kenyeret. Coomában egy farmon dolgozó munkás útitársa lettem. A farmjánál kitett, ahol hosszas várakozás után vett fel egy szabadúszó értékesítési és marketing tanácsadó. Nem kellett sokat beszélnem. Hazafelé egy értékesítési képviselő vett fel, aki bejárta Dél-Amerikát, Délkelet-Ázsiát. Thaiföldön 18-szor járt. Okos tippeket adott Thaifölddel és Kambodzsával kapcsolatban. Coomában egy hatalmas felhőszakadás miatt egy órácskát ültem egy bolt kirakatának párkányán, az eladók nem kis örömére. Hazafelé egy Adaminaby illetőségű mérnök vett fel, aki a helyi erőműveknek dolgozik.

Az 1950-es évek elején történt, hogy az ausztrál kormány meghirdette az erőmű-programot, ami a Snowy Mountain keleti oldalán lefolyó vizet hivatott átvezetni a nyugati oldalra az ottani farmgazdaságok számára. Mellesleg a víz erejét is hasznosítani akarták. Több ezer embernek adott munkát ez az erőmű-program hosszú éveken keresztül. Hatalmas mennyiségű földet mozgattak meg, kilométer hosszú alagutak készültek. Több mint 10 erőmű épült fel, ami ellátja árammal a környéken kívül az állam egész déli részét. (Erről többet majd, ha ott leszünk.) Persze itt is voltak kitelepített falvak és akadtak sértett emberek. Adaminaby-t is ki kellett telepíteni egy hatalmas víztározó miatt. A falu lakosai dönthettek, hogy új házakba költöznek, avagy az állam költségén elszállíttatják (!) a házaikat. Ők az utóbbit választották. A faházak szállítása nem okozott különösebb problémát, ám a kőből épült templomuk lebontása, szállítása és újra összerakása egy kicsit komplikáltabb feladatnak bizonyult. Ma a Eucumbene-tó van a régi Adaminaby helyén. És a tó partján gomba módra szaporodnak a hétvégi házak.

Visszatérve a sofőrömre, David ennek a hatalmas erőműkomplexumnak a mérnöke. Nagyon jól elbeszélgettünk az úton, annyira, hogy hazaérve egy kávé mellett tudtuk folytatni azt. Megegyeztünk, hogy csütörtök reggel fél hétkor találkozunk a főút mellett és bevisz Coomába, ugyanis csütörtökön mind a négy útlevelet be tudom gyűjteni Canberrában.

A kedd ismét a favágásé volt a szerdával egyetemben. Kedden délután végre Eszter is látott kengurut, így ő is elhitte, hogy nem kamu a róluk szóló történet. Szerda este Rick egyik közelben lakó leánya – Lisa – meghívásának tettünk eleget. Ők a tó partján laknak férjével és két tizenéves gyermekükkel. Warren – a férj – faházakat épít, Lisa Adaminaby boltjában elárusító. Nagyszerű BBQ (azaz barbie) készült ott. A párkányon egy hatalmas madáretető lógott, ami odavonzotta a cockatoo nevű nagytestű madarakat. Ezek 30-40 centis madarak papagájcsőrrel és a fejükön egy sárga kiálló taréjjal. Amikor idegesek, ez a taréj szétnyílik.

Több sör is elfogyott már a finom sült húsok társaságában, mikor egy hirtelen kérés érkezett Lisához. A helyi zsoké klub egy jótékonysági estet szervez márciusban. Erre egy meghívótervet kellett készíteni. Mivel Lisáéknak van számítógépük a faluban, ezért hozzájuk futnak be az ilyen jellegű igények. Az egész nem egy túl komplikált feladat, ám Lisa nem volt túl jártas a szövegszerkesztés terén. A felajánlott segítségemet hamar elfogadta és fél órán belül elkészült a meghívóterv. Már csak fénymásolni kellett. Jóval 10 után értünk haza. És másnap reggel ismét Canberra következett.

Hat előtt csengett az óra. Ébredés után mozdulatlanul átgondoltam, hogy mi történik, ha ma nem megyek Canberrába. Aztán gyors mozdulattal iramodtam a zuhany felé. David – az erőművek mérnöke – pontban fél hétkor vett fel. Coomából egy sosem látott márkájú autóval utaztam Canberrába. A négy útlevél hamar meglett, bennük két-két újabb vízummal. Az internet után ismét repülőjegyet vadásztam Szingapúrba és Kuala Lumpurba. Hazafelé egy szörfoktató, majd egy farmer vett fel. Eszter kijött értem a főútra. Egy kis pihenő után vedlettem át munkásruhába és a két kutyával a platón kiautóztam a favágás helyszínére. Addig dolgoztam, míg a benzin el nem fogyott. Aztán jött egy gyors pakolás. 5 napi ruha egy kis hátizsákba, laptop és a két fényképezőgép. A többi cucc a farmon marad, majd, ha meglesz az autónk, akkor visszajövünk érte.

Másnap dupla adag kaját kapott mindkét kutya, a macska úgyszintén. Rick testvére csak szombaton este jön, ő veszi át a szerepünket. Búcsút intettünk a Windradeen farmnak és kigyalogoltunk a 3 km-re lévő főútra. Cooma polgármestere vett fel, aki valaha a New South Wales állami parlamentjének tagjaként is serénykedett. Elbeszélgettünk vele a képviselőségről és az ausztrál törvényhozásról. Coomában már úgy tűnt, megrekedünk, mikor egy farmer vett fel bennünket és háromnegyed egykor tett ki a célba vett falucska egyetlen kocsmája előtt. Fiona édesapja – David – már ott várt reánk. Melbourne-be igyekeztünk, Fionához és Timhez, a Húsvét-szigeten szerzett új barátainkhoz.

Ha ma indulnánk….

Ha ma indulnánk és lenne néhány felesleges napunk, akkor biztosan keresnénk egy hasonló farmot. Ma már az egész világra kiterjedt szervezet segíti az ilyen farmokra való bejutást (WWOOF a nevük).

Érdekes történet, hogy 2018 novemberében Kubában találkoztunk egy ausztrál párral, akik szintén egy Föld körüli úton voltak. Megegyeztünk, hogy ha Európába érnek és Magyarország körül járnak, akkor beugranak hozzánk. Ez így is lett a következő augusztusban, amikor Jamie és Ian több napot töltöttek a Katica Tanyán. Ők segítetek az új elektromos gokartpályánk üzemeltetésében mi pedig köbe vittük őket a Dél-Dunántúlon. Kicsi a világ! Van egy meghívásunk hozzájuk Melbourne melletti farmjukra!

Ebben a fejezetben nem sokat utaztunk, de Canberrában többször is jártunk: