Zárszó ismét 25 év után

Mielőtt az egyes részletek megjelentek volna a honlapunkon, újraolvastam naplónkat. Számos alkalommal elmerengtem, néha meg is könnyeztem a történteket. Ismét visszagondolva a 25 évvel ezelőtti eseményekre, tényleg számos emberpróbáló kalandot tudhatunk a hátunk mögött. Később hallottam egy mondást, amely nagyon igaz ránk: „Ami nem öl meg, az megerősít”.

Ismét hálánkat kell kifejeznünk a sok segítőnknek, akik akármilyen kis dologgal is támogatták az utunkat, és így könnyebbé tették az út mindennapjait.

Számos alkalommal beírtam a „Ha ma indulnánk…” részbe, hogy az utóbbi 25 év digitális forradalma nagyságrendekkel tette volna könnyebbé az utazásunk szervezését és lebonyolítását: akkoriban ugyanis nem volt közösségi média, Messenger , WhatsApp, Google Maps és okostelefonok sem. Mi még az a generáció vagyunk, aki tud papírtérképpel tájékozódni és amikor azt mondjuk, hogy „beszélgetünk”, akkor azt élőszóban tesszük, nem az okostelefonunk billentyűivel. Más lett a világ 25 év alatt és ehhez alkalmazkodni kell.

Számtalan hosszabb-rövidebb utazást tudhatunk magunk mögött az elmúlt 25 évben, azonban az a tapasztalás, hogy nincs jó vagy rossz ember, jó vagy rossz vallás vagy kultúra, hanem MÁS ember, más vallás és más kultúra van, továbbra is megállja a helyét.

És a világ most talán még inkább egy nagy falu, ami arra vár, hogy felfedezzük és befogadjuk, amit ajánl nekünk.

Többszáz előadást tartottunk az utazásról. Aztán, ahogy az idő telt, úgy szőttük bele a Katica Tanya történetét is és azt a mérhetetlen gyakorlati tapasztalatot, amit magunkra szedtünk.

Eszter gyakran azt mondja, hogy hiperaktív vagyok (ADHD-s), aki nem bír a fenekén maradni. Ebben lehet némi igazság, hiszen folyamatosan azon töröm a fejem, hogy milyen lesz a jövőnk, és mit kell tennünk azért, hogy Júlia lányunk gyermekei és unokái is minőségi életet élhessenek törékeny bolygónkon.

Mi elhatároztuk Eszterrel, hogy a Katica Tanya Élményközpontot úgy működtetjük, hogy a profit nem írhatja felül a káros környezeti hatást, és mindent megteszünk, ami a befolyásolási körünkbe esik, azért, hogy a Földünk az unokáinknak is élhető maradjon. Emiatt számos alkalommal kapjuk meg „naív”, az „idealista” , vagy néha akár az „eszement” jelzőt (legutóbb például akkor amikor száműztük a műanyagpalackos üdítők értékesítését). Ez bennünket egyáltalán nem zavar, mert hisszük, hogy ami ma „idegen”, „naiv” vagy „eszement”, az holnap már elfogadott norma lehet, lesz.

Kívánom mindenkinek, hogy legyen célja, és azért minden nap tegyen. Így biztosítható az elégedettség és ezzel a boldogság!

Vissza a blog oldalra

Legutóbbi bejegyzések

Minden bejegyzés